2014. június 20., péntek

Harmadik fejezet - Vérvonal

Kócos, párától szerte-szét meredező haj, vastag lencsés szemüveg, vonallá préselt száj. Hermione meglepetten nézte az idős boszorkányt, aki cseppet sem tűnt zavartnak. Épp ellenkezőleg, maga volt a zavar. 
- Trelawney professzor! 
- Éjnek évadján egyedül csatangolni az Abszol úton nagyon veszélyes, kicsikém! - a boszorkány mondatában több érthetetlen állítás is elhangzott, Hermione próbálta összerakni a nő figyelmeztetését. Háta mögött ajtó csapódott be, Trelawney professzor a lány karjához kapott. 
- Mi...
- A gonosz sosem hagy nyugtot, drágám! Hol sötétben, hol világosságban, de előjön és szétmorzsolja törékeny szíved, mely egy évszázadok óta férgek martalékává vált könyv porosodó lapjára hasonlít... - Trelawney professzor hörögve kapott a nyakához, köhögve hátrált Hermionétól. 
A lány már megszokta az ilyesfajta kirohanásokat Jóslástan tanárától, de nem ilyen módon. Nem így, ilyen körülmények között. 
- Nem vagyok egyedül - nyögi ki a kisebb sokk után, mire az idős boszorkány nagyobbra meresztgeti bagoly szemeit. 
- Bizonyára, de tudod, legbelül mindenki magányos. Az idő fogaskerekei csak nyikorognak és olyan erőknek adnak teret, amiket egyetlen társ sem bírna legyőzni... - Hermione nyelt egyet. - Még a fiatal Draco Malfoy sem. - Trelawney oldalra pillant, Hermione követi a tekintetét. 
Draco áll az Üstbolt ajtajában, szemei izzottak a dühtől. 


- Nem tudtam róla, egyszerűen csak megjelent és...
- Kíváncsi vagyok a magyarázatodra, Granger? - szakad ki Dracoból, indulatait nehezen tudja kezelni. A lány kezdte úgy érezni, elnyomás alatt van, kis híján földre teperik minden figyelmesség nélkül.
- Igaza volt. Képtelen vagy harcolni bármivel is - a Malfoy kúriát körülvevő elefántcsont kerítés előtt torpantak meg egyszerre, Draco köpenye süvített a tépő szélben. 
- Minden mugliivadék ennyire gátlástalan és orcátlan? Hát nem látsz a szemeddel, Granger? 
- De, csak egy pöffeszkedő fiút látok, aki nagyra tartja magát a vérével és családja felmenőivel - Draco szeme meg se rebbent a szidalmazások hallatára. - Ki merem mondani. Azt hiszitek félünk a fajtátoktól...
- A vérvonal túl sokat jelent holmi rágalmazásnál, amit felvethetsz az ellenségeddel szemben. Igenis képes vagyok harcolni, védeni és támadni egyszerre!
- Erről nem volt szó.
- De gondoltál rá, valld be! Vajon a koszos Weasley és a pápaszemes "kiválasztottja" képesek lennének megvédeni téged ezer dementorral szemben? - a kérdésnek súlya volt, Hermione vállára mintha trollok támaszkodtak volna. Felszegett állal állta a sarat, összeszedettnek akart tűnni. Draco szavaiban ott volt a válasz, mindketten tudták. 
- Arra még Te sem lennél képes.
- Majd meglátjuk - hajolt közelebb Draco, Hermione hátrálni kezdett. - Az idei tanév több szempontból és különbözik a többitől, Granger. Hiába annak a Trelawneynek minden koholmány jóslása. Ha száz dementor is jön, Te rettegve fogsz mögém bújni. 
- Nem!
- Dehogyisnem! Én pedig nevetni fogok, miközben a barátaidnak mondott személyek talárjukat felhúzva menekülnek.
Draco komolynak tűnt, megtörhetetlennek az álláspontja mellett. Eltartott néhány másodpercig, mire felfogta előbbi szavait, fintorogva hátrébb lépett. 
- Vagy inkább hagyom, hogy a dementorok kiszívják azt a csekély lelkedet, ami hazugságok után fut. 
- Borzalmas ember vagy, Malfoy! - Hermione szándékosan használta a fiú vezetéknevét. Jelentéktelennek tűnt volna mások számára, hisz mindenki abban a tudatban él, a Malfoy család összes tagja méltón viseli a rájuk ragadt mendemondákat. De e név jelentése többet elmond a családról, mint bármilyen könyv vagy személy. 
- Meglehet. De viselem a következményeit - mondta a lány szemébe és ott hagyta a kapu előtt, a frissen eleredt esőben. 

3 megjegyzés:

  1. Jézusi de jó lett! Rég olvastam ilyen érett írást.Imádtam ezt a részt is és nagyon várom a következőt;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm, igyekszem. :)
      Mostanában remélem már sűrűbben fogok részeket hozni.

      Törlés
  2. És az új kinézet is elég ütős!:D

    VálaszTörlés