A Bájitaltan terem előtt sorakozó diákok összesúgtak a közeledő Hermione láttán. A lány nem pont így képzelte el az első napot. Némi előnye volt annak, hogy szabadidejének nagy részét a könyvtárban tölti. Így társai unalmasnak, okoskodónak tartották és meg volt köztük a kellő távolság. Ez azonban a pletykák terjedésének gyorsaságával meg is szűnt.
Hermione a fal mellé állt, egyre erősebben szorította könyveit, ujjainak végei elfehéredtek. Jobb kezével a nyakában lógó Időnyerőhöz nyúlt.
- Ms Granger? - Horatius Lumpsluck professzor állt meg Hermione előtt, borostyán színű köpenyének aljával szinte felsöpörte a padlót. - Remélem nem lenne terhére egy aprócska szívesség.
- Nem, professzor úr, persze...
- Ön bizonyára tudja, hol lehet porított holdkövet és hunyorszirupot szerezni. Az idei tanév eleje nem úgy sikerült, ahogy számításba vettem.
- Hát persze, csak... - a varázsló újra félbeszakította a lányt. Hermione lábujjhegyen nézett át a diákok sokaságán, Draco alakját keresvén. A Mardekáros fiú hamarosan megjelent a folyosó végénél lévő üvegablaknál, de nem úgy nézett ki, mint aki szándékozik a lány felé indulni.
- Az én engedélyemmel kiengedik a kastélyból. - fejezte be Lumpsluck professzor a mondatát. Hermione nagyokat pislogva meredt a tenyerére, ahova egy cím volt írva, piros tintával.
- Felejtsd el! - hűvös hang lepte meg, kezét könyveinek lapjai közé csúsztatta. - Nem mész sehova!
- Draco! - a fiú már el is tűnt mellőle, majd fölényeskedő testtartással bevonult a terembe.
Hermione habozott. Itt az ideje, hogy úgy alakítsa az évét, ahogy megengedheti magának. Apró csel, nem jönne rá senki. Megteheti, Dumbledore engedélyt adott rá. De vajon a Roxfort elhagyását segítheti az Időnyerő?
- Nem tudják meg - motyogta aggódva, végül mikor az utolsó Hollóhátas fiú is eltűnt a szeme elől, néhány fokos fordulatot tekert a mágikus tárgyon. Az fülsiketítő hangot hallatott, leszakadt a láncáról és a földre zuhanva, darabokra tört.